Az év végi bizonyítványokról másképp
Minden tanév végének közeledtével slágertéma a gyermek bizonyítványa, tartalmának megítélése, szülők és pedagógusok körében egyaránt.
A social média felületeken ilyenkor megjelennek a kitűnő bizonyítványokról tanúbizonyságot tevő képek, posztok, hírek. Kitűnő eredményt elérni: tudás, büszkeség, dicséret, dicsőség, lemondás, választás. De vajon egy számokkal teli papírlap mennyire képes méltányosan értékelni a mögötte álló diákokat?
A jegyek mögött minden esetben olyan gyermekek vannak, akik egyedi utakat járnak be az iskolai tanulmányaik során, egyedi képességekkel, motivációkkal és családi háttérrel. Elgondolkodtató, hogy vajon egy hármas eredménnyel záró diák, aki egész évben küzdött, hogy ne bukjon meg, kevésbé érdemli meg a dicséretet? És mi a helyzet azzal, aki a reál tárgyakban jeleskedik, de a tornaórákon nehezebben veszi az akadályokat? Ezek a gyermekek is ugyanúgy megérdemlik az elismerést és a bátorító szavakat? Természetesen igen!
Elmesélek két személyes történetet. Gyermekem 3. osztályos volt, amikor év végén megkapta a színötös bizonyítványát, két tantárgyi dicsérettel. Büszkék voltunk rá, sokat dolgozott érte, megérdemelte. Az iskolai évzáró ünnepségen azonban se oklevelet, se könyvet nem kapott, még a neve sem hangzott el a kitűnő tanulók nevének felolvasása során, mivel “csak két tantárgyból” kapott dicséretet és nem háromból. Az iskola pedagógiai programjában világosan le volt írva, hogy a csupa ötös jegyek mellé 3 azaz három tantárgyi dicséret kell ahhoz hogy valaki kitűnő tanuló minősítést kapjon. Az egyik városban, amelynek körzetében laktunk, a kitűnő bizonyítványú gyermekek abban az évben egyszeri ingyenes strandbelépőt kaptak jutalmul ha bemutatták a kiváló teljesítmény fénymásolatát. Gondoltunk, élünk a lehetőséggel! Ez igazán szép gesztus, de azok után hogy az iskola nem méltatta ezen egész évi erőfeszítését, az én gyerekem alig akarta elhinni hogy ő ezt meg fogja kapni, mert “csak” két dicséret van a bizonyítványába a sok ötös mellett, ez pedig, azt mondta a tanárnéni is, hogy ebbe az iskolába ez nem kitűnő. Nem tudom ezt másként értelmezni, mint úgy, hogy ez beteges és elkeserítő. Otthon leültünk a gyermekünkkel és beszélgettünk arról, hogy valaki nem attól lesz értékes hogy mi van a bizonyítványában, és hogy mások mit gondolnak róla. Természetesen elmentünk a strandra és a fürdőbelépőket árusító högy is megnyugtatta és megdicsérte hogy ez valóban kiváló és ez szerinte is kitűnő és megérdemli a jutalmat. Ennek a történetnek sok tanúsága és szomorúsága is van, mindaz mellett hogy jól végződött és egy szuper jó napot töltöttünk el együtt. Mire neveljük egy ilyen hozzáállással a gyermekeinket? Milyen alternatívát mutat az iskola a teljesítmény elismerésére? Hogyan tudja jutalmazni és motiválni azokat a tanulókat akik egy cseppet sem értéktelenebbek attól, hogy nem kitűnő tanulók, és egyáltalán mit is jelent a kitűnő bizonyítvány főleg a mit történetünk fényében? Ezeket a kérdéseket nyitva hagyom….
A kitűnő bizonyítvány margójára itt a másik történetet, amit pedagógusként éltem át, évekkel ezelőtt. Az osztályomba járó 4. osztályos tanulóknak könyvet adhattam év végi jutalomként. Én merészen úgy gondoltam, annak is adok jutalomkönyvet, akinek “csak” jeles teljesítményt ért el – egy négyese van-, és annak is, aki közösségi munkájáért vagy sportteljesítményért kapna elismerést könyv formájában, ha már egyszer van rá lehetőség. Na, azt amit én kaptam ezért az igazgatótól. Hogy képzelem én hogy ezeknek a tanulóknak is könyvet adok? Nincs benne a szabályzatba. Nem értettem, illetve de, sajnos igen. Jeleztem, hogy hajlandó vagyok akkor kifizetni azt a három könyvet, amit én “jogtalanul” adtam oda a gyerekeknek. Nem kellett. De! Mikor hazamentem, még aznap minden gyereknek csináltam otthon egy oklevelet, és szépen ráírtam, hogy miben volt kiemelkedő és dicséretre méltó abban a tanévben. Egyetlen gyermek se érezze, hogy nem értékes a hármasaival, négyeseivel akár ketteseivel együtt.
Szóval, bánjunk óvatosan és körültekintően a gyermekek év végi értékelését illetően. Az 1-5-ig tartó skálán elhelyezkedő jeggyel való értékelés nem mindig ad releváns képet a tanulók kompetenciájáról, fejlődési üteméről, tanuláshoz való viszonyáról, teljesítményéről. Fontos azt is átgondolnunk, hogy szülőként milyen a viszonyunk a gyermekünk év végi értékeléséhez. Támogatnunk kell őket, hogy megértsék: minden eredmény, amit elérnek, értékes – függetlenül attól, hogy ez az iskolai rendszer milyen minősítést ad rá.
Ha érdekel hogyan értékelik a spanyolok a gyerekeket és milyen kompetenciákat fejlesztenek, akkor töltsd le honlapomról az ingyenes e-bookot és olvasd további blogbejegyzéseimet a témában: www.magyardiakok.hu – Minden ami érdekelhet kiskorú gyermeked oktatásával nevelésével kapcsolatban
