Az iskolakezdés izgalmas időszak minden gyermek és szülő életében. De mire is van szükség ahhoz, hogy egy óvodás zökkenőmentesen lépjen be az iskolapadok világába? Az iskolaérettség komplex fogalom, ami számos készséget és képességet foglal magában. Nem pusztán az életkor határozza meg, hogy egy gyermek készen áll-e az iskolára. Az érzelmi, szociális és kognitív fejlődés harmonikus összjátéka szükséges az iskolai kihívásoknak való megfeleléshez. Az érzelmi érettség lényeges eleme a felkészülésnek. Az iskolai környezet megköveteli, hogy a gyermek képes legyen saját érzelmeinek kezelésére, problémái megoldására és frusztrációival való megküzdésre.(pl: tanórán kivárja amíg sorra kerül és felszólítják) Ezen készségek fejlesztése biztosítja, hogy a gyermek a konfliktushelyzeteket is kezelni tudja. Az iskolában a gyermek nap mint nap találkozik új emberekkel. Az óvodában kialakított társas készségek, mint a csoportban való munka, a sorban állás vagy a várakozás, segítik az iskolai beilleszkedést.
A beszédfejlődés üteme, a kommunikációs készségek kritikusak a tanulásban. Már óvodás korban fontos a beszédfejlődést elősegítő tevékenységek beépítése, mint a mesemondás vagy a dalolás.( Már magzati korban is!) Képes legyen egyszerű mondatokkal elmesélni egy napját, vagy jellemezni az évszakokat, elmondani hány éves, hogy hívják a szüleit, stb..
A nagymozgások és a beszédfejlődés erős kapcsolatát tudományos vizsgálatok már kimutatták. Óvodáskorban és a kisiskolás kor elején is lényeges hogy minél többet legyen a gyermek a szabadban: másszon fára, biciklizzen, sarazzon, homokozzon, építsen, rohangáljon. Az iskolai testnevelés órákhoz és a szünetekben történő játékhoz létfontosságú a nagymozgások további fejlesztése. Ugrás, futás vagy labdázás nem csak az egészséges fizikai fejlődést támogatják, de a koordináció és az egyensúly érzékét is fejlesztik.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni a szabad játék fontosságát ebben az életkorban. Sajnos az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják hogy növekszik a beszédhibás gyermekek száma. Számos oka közül az egyik a nagymozgások és a szabadban töltött önfeledt mozgásos játék hiánya. Szülőként mi is sokat tehetünk ennek megelőzésére, ha szükséges kérjük szakember segítségét. Ha időben lépünk sok kudarctól kíméljük meg gyermekünket.
Az irányérzék kialakítása létfontosságú az óvodáskorban. Az iskolában a gyermekeknek meg kell különböztetnie a bal és jobb oldalt, ami különösen az írás során válik kritikussá. Jó ha már az iskolába lépésnél meg tudja nevezni melyik a bal és jobb keze, de ha még bizonytalan benne az se tragédia, hiszen az előkészítő időszakban a tanítók segítik rögzíteni a különbséget. (Nekem bevált módszer: bal oldalon van a szívünk az a piros színű, tehát a bal kézre lehet piros karkötőt tenni, vagy a bal lábra piros zoknit húzni, az asztalnál bal oldalra egy szívet ragasztani, stb.….) Azok a játékok, amelyek a térirányok megtanulását segítik elő, nagyon hasznosak és kívánatosak az iskolába lépő óvodásnak. (fölötte, alatta, mögötte, stb) A térben való tájékozódás és a térbeli viszonyok felismerése kulcsfontosságú az iskolai feladatok során. Az írás és rajzolás elsajátításához elengedhetetlen a finommozgások koordinált használata. A helytelen ceruzafogás, ha már óvodáskorban rögzül nehéz korrigálni, de ez sem lehetetlen. Az iskolába lépéskor a gyermek fele rosszul fogja a ceruzát. Lényeges hogy az óvodai dolgozók már ebben a korban segítsék ennek helyes kialakítását, az iskola pedig tovább korrigálja vagy erősíti azt. Remekül működnek kifejezetten ezt a célt szolgálva az úgynevezett ceruzafogók vagy a háromszög alakú ceruzák. Javasoltak az alábbi tevékenységek: ujjtorna, csipkedés, bab vagy rizsszem válogatása, ollóval való vágás, ragasztás, papírtépkedés, tésztagyúrás, festés, rajzolás, stb. Képzeljük el szülőként ahogy a konyhában készítjük az ebédet és óvodáskorú gyermekünket az asztalhoz ültetjük, miközben a kezébe adunk egy színes papírlapot játszani hogy tépkedje össze. Ugye milyen egyszerű? Talán nem is gondolunk rá hogy mégis mennyire fejlesztő!
Az iskolai órák során a gyermeknek hosszabb időn keresztül kell koncentrálnia ugyanarra a tevékenységre, ezért a monotónia tűrés kulcsfontosságú lesz az iskolai eredményekben. Ez az unalmas és egyhangú feladatok elvégzéséhez lesz szükséges. A nemek közti megoszlás tekintetében a fiúk nehezebben viselik a monoton tevékenységeket.
Mindezek mellett végezetül meg kell említenem a testi fejlettséget is, mint mérőeszközt. A megfelelő súly, testmagasság, szobatisztaság megléte, az érzékszervek épsége fontos szempont, ami a védőnő illetve a gyermekorvos is dokumentál és számon tart. Természetesen ez nem azt jelenti hogy ha nagyon alacsony a gyermek akkor már nem is iskolaérett, de a testi fejlődés együttes mutatói képet adhatnak arról hogy jobb ha még egy évet az óvodában tölt el a kisgyermek. A testi fejlettség mellett természetesen a kognitív képességek vizsgálata is szükséges. A logikus gondolkodás, kitartás, megfigyelőképesség, analizáló-szintetizáló képesség, kötelességtudat fejlettsége mind lényeges meghatározó eleme az iskolaérettségnek.
Az iskolába lépés sokoldalú fejlődést takar, és minél korábban kezdjük el kialakítani a szükséges készségeket, annál magabiztosabban léphetnek be gyermekeink az iskolai világba. Tegyünk meg minél többet gyermekeinkért!
